"Egyetlen ismeret van, a többi csak csalódás:
alattad a föld, feletted az ég, benned a létra."
Weöres Sándor
.
© Babos Tibor, 2007© HM Zrínyi Kommunikációs Kht. - Zrínyi Kiadó, 2007
Minden jog fenntartva!
ISBN 978-963-327-425-5
234 oldal
Budapest
ELŐSZÓ
.
”Európa”, ”biztonság” – napjaink nemzetközi kapcsolataiban használt leggyakoribb szavak. Jelentésük ugyan magától értetődőnek tűnik, rájuk vonatkozó egységes rendszerelmélet mindezidáig nem látott napvilágot. Katonaként és kutatóként nap mint nap tapasztalom, hogy a világ vezető tisztségviselői, szakértői, kutatói másként értelmezik az európai biztonságot, eltérően rangsorolják annak elemeit. Az értékeléseket, érveléseket, álláspontokat gyakran radikálisan befolyásolják a politikai, gazdasági, kulturális, történelmi, földrajzi, vallási hovatartozásból, vagy körülményekből fakadó tényezők. Az európai biztonság alapdilemmája is tulajdonképpen ebben rejlik: közös nevezők, definíciók hiányában nem csak a probléma-megközelítés, hanem annak megoldását elősegíteni hivatott tárgyalások, konferenciák eredményei is különbözőek, kimenetelük többesélyes. Dr. Babos Tibor alezredes tanulmánya e különbözőségek csökkentéséhez, az eltérő álláspontok közelítéséhez, s a fogalmak közös nevezőre hozásához járul hozzá. Azzal, hogy rámutat az európai biztonság kétségtelen komplexitására, s hat éves kutatómunkája eredményeképpen meghatározza a legfontosabb öt pillért nem csupán új rendszerbe foglalja az európai biztonság szövevényes összefüggéseit, hanem egyben racionalizálja és egyszerűbbé is teszi annak megértését. Ez egyedülálló tudományos és szakmai teljesítmény a mai világban.
.
az MTA külső tagja,
Országgyűlési Képviselő
AJÁNLÁS
.
Babos Tibor alezredes tanulmánya páratlan hozzájárulás az európai biztonság tanulmányozásához és megértéséhez. A több mint hat éven át tartó alapos tudományos kutatás eredményeképpen és szerteágazó nemzetközi szakmai kapcsolat felhasználásával írt értekezésben a szerző öt pillérbe integrálja az európai biztonság formálásának kulcsszereplőit, meghatározó folyamatait és aktuális dilemmáit. A mintegy 230 oldalba foglalt tézis olvasása folyamán az író komoly kihívás elé állítja az olvasót. Merész megfogalmazásaival, provokatív gondolataival nem csak rávilágít az európai biztonság sarkalatos problémáira, hanem be is vonja a közönséget az aktuális vitákba. Ezt a borítón látható kép is szemléletesen ábrázolja. Amikor megkérdeztem a szerzőt: „miért ragaszkodik egy olyan borító-képhez, amely nem pontosan öt pillért ábrázol?”, azt válaszolta: „a könyvben megjelenített öt pillér csak ajánlás, amit egyébként ma, több tudományos és szakmai testület már elfogadott. A további, esetleges pilléreket az olvasó töltheti fel tartalommal, ezzel kapcsolódva be az európai biztonság körül folyó eszmecserékbe”.
Mint lektor, alapvetően az alkotás szakmai relevanciáit és tudományos értékeit vizsgáltam. Őszinte megtiszteltetés számomra, hogy hozzájárulhattam a brüsszeli NATO Public Diplomacy Division, az oberammergaui NATO School, valamint a budapesti Stratégiai és Védelmi Kutató Központ és Zrínyi Kiadó bevonásával megvalósult nagyszerű projektbe. Az elismerés azonban vitathatatlanul a szerzőt illeti. A könyv egészét végigkísérő történelmi utalások, az érdekfeszítő logikai összefüggések, a kevésbé ismert, viszont nagyon fontos tények feltárása, illetve a tézist igazoló markáns és egységes érvrendszer mind-mind Babos Tibor alezredes töretlen és nagyszerű munkájának sikerét igazolják.
E könyv hatalmas terjedelmet ölel fel. Térbeni és időbeni léptéke, valamint szakmai mélysége számos, különböző szintű tudományos diszciplínát érint. Éppen ezért legfontosabb értéke talán az, hogy egy olyan keretbe foglalja az európai biztonság szerteágazó és dinamikus folyamatait, amely egyszerűbbé és ezáltal érthetőbbé is teszi korunk Európáját. E gondolatok jegyében ajánlom Dr. Babos Tibor alezredes tanulmányát minden olyan érdeklődő számára, aki a nemzetközi kapcsolatok és a biztonságpolitika európai területeit kutatja.
Mint lektor, alapvetően az alkotás szakmai relevanciáit és tudományos értékeit vizsgáltam. Őszinte megtiszteltetés számomra, hogy hozzájárulhattam a brüsszeli NATO Public Diplomacy Division, az oberammergaui NATO School, valamint a budapesti Stratégiai és Védelmi Kutató Központ és Zrínyi Kiadó bevonásával megvalósult nagyszerű projektbe. Az elismerés azonban vitathatatlanul a szerzőt illeti. A könyv egészét végigkísérő történelmi utalások, az érdekfeszítő logikai összefüggések, a kevésbé ismert, viszont nagyon fontos tények feltárása, illetve a tézist igazoló markáns és egységes érvrendszer mind-mind Babos Tibor alezredes töretlen és nagyszerű munkájának sikerét igazolják.
E könyv hatalmas terjedelmet ölel fel. Térbeni és időbeni léptéke, valamint szakmai mélysége számos, különböző szintű tudományos diszciplínát érint. Éppen ezért legfontosabb értéke talán az, hogy egy olyan keretbe foglalja az európai biztonság szerteágazó és dinamikus folyamatait, amely egyszerűbbé és ezáltal érthetőbbé is teszi korunk Európáját. E gondolatok jegyében ajánlom Dr. Babos Tibor alezredes tanulmányát minden olyan érdeklődő számára, aki a nemzetközi kapcsolatok és a biztonságpolitika európai területeit kutatja.
.
Dr. Kurt W. Schake (Ph.D.)
az Egyesült Államok Légierejének ezredese,
a NATO Iskola dékánja
A TÉZIS
"Fogd kézen a változásokat,
mielőtt azok ragadnának torkon téged"
Churchill
mielőtt azok ragadnának torkon téged"
Churchill
Átlépvén a harmadik évezred küszöbét nagy iramú változásoknak vagyunk tanúi a világban. A nyolcvanas évek végén a kommunista világrendszer totális összeomlásával véget ért a hidegháború, megszűnt a bipolaritás, s új gazdasági és politikai erővonalak mentén kezdtek átrendeződni a világ erőcentrumai. Az új stratégiai környezet mind Európa világpolitikai szerepében, mind pedig az európai rendben gyökeres változásokat eredményezett.
Európa és a kapcsolódó régiók, hidegháború utáni geostratégiai jellemzője a kölcsönös függőségeken és alárendeltségeken alapuló komplexitás. Ehhez kapcsolódik a biztonsági kihívások dinamikus és sokrétű feltörése, amely kiteljesíti a kiszámíthatatlanságot, s egyben multiplikálja az európai biztonság evolúciós alternatíváit. Az a tény, hogy az Európai Unió és az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének tagállamai, tágabb értelemben pedig minden európai és észak-amerikai, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezeten és a Partnerség a Békéért Programon keresztül az összes volt szovjet utódállam is bekapcsolódik az európai biztonsággal kapcsolatos vitákba, együttvéve inkább a további bonyolultság, semmint a rend felé hajtja a történéseket.
E rendkívüli dinamikájú és komplex folyamatok közepette a biztonságpolitika egyik alapvető feladata, hogy leegyszerűsítse, rendszerezze és meghatározza azokat a legfontosabb tényezőket, amelyek minimálisan, viszont elégségesen szükségesek az európai biztonság jelenlegi folyamatainak megértéséhez. Ennek megfelelően e tanulmány három kérdésre keresi választ:
Európa és a kapcsolódó régiók, hidegháború utáni geostratégiai jellemzője a kölcsönös függőségeken és alárendeltségeken alapuló komplexitás. Ehhez kapcsolódik a biztonsági kihívások dinamikus és sokrétű feltörése, amely kiteljesíti a kiszámíthatatlanságot, s egyben multiplikálja az európai biztonság evolúciós alternatíváit. Az a tény, hogy az Európai Unió és az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének tagállamai, tágabb értelemben pedig minden európai és észak-amerikai, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezeten és a Partnerség a Békéért Programon keresztül az összes volt szovjet utódállam is bekapcsolódik az európai biztonsággal kapcsolatos vitákba, együttvéve inkább a további bonyolultság, semmint a rend felé hajtja a történéseket.
E rendkívüli dinamikájú és komplex folyamatok közepette a biztonságpolitika egyik alapvető feladata, hogy leegyszerűsítse, rendszerezze és meghatározza azokat a legfontosabb tényezőket, amelyek minimálisan, viszont elégségesen szükségesek az európai biztonság jelenlegi folyamatainak megértéséhez. Ennek megfelelően e tanulmány három kérdésre keresi választ:
- Melyek az európai biztonsági architektúra mai központi pillérei?
- Mennyi az európai biztonság megértéséhez minimálisan, viszont okvetlenül szükséges központi összefüggések száma?
- Mi azok tartalama?
Az értekezés tézise, hogy az európai biztonság megértéséhez legalább öt központi tényezőt, körülményt, folyamatot és azok korrelációját kell figyelembe venni, s azt bizonyítja, hogy a mai európai biztonság az alábbi központi pilléreken nyugszik:
- az európai hatalmak érdekérvényesítésének tradicionális örökségén, aktuális interakcióin és mindenkori céljain;
- a globális és az európai biztonsági kihívások alakulásán;
- az európai védelmi/katonai képességek fejlődésén;
- a transz-atlanti kapcsolat dialektikáján, valamint
- az európai integráció törvényszerűségein.
I FEJEZET
AZ EURÓPAI ERŐCENTRUMOK ÉRDEKÉRVÉNYESíTÉSE ÉS KAPCSOLATAI
.
"A terjeszkedési ösztön minden hatalomnak természetében fekszik"
Kossuth
.
Az első fejezet tézise, hogy az európai biztonságpolitika formálódásában a mindenkori hatalmi centrumok érdekérvényesítése – a történelem folyamán éppúgy, mint ma – meghatározó és önálló faktor. Ennek megfelelően az európai biztonság mai domináns szereplői: Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország. Ezen országok mindegyike ma is vezető világhatalom: Németország kivételével mind állandó alapító tagja az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának és atom hatalom, mindegyik részt vesz a világ legfejlettebb államait tömörítő G8, a NATO, az OSCE és más kisebb-nagyobb regionális biztonsági intézmény tevékenységében. Tekintélyes politikai, gazdasági és katonai potenciáljuknál fogva döntő befolyással bírnak regionálisan és a nemzetközi szervezetekre is, így direkt, vagy indirekt formában a nemzetközi folyamatok alakulásának teljes egészére. A tézist kifejtendő e fejezet először az európai hatalmi érdekérvényesítés kronológiai sarokpontjait, majd a fent említett öt impérium főbb hatalmi jellemzőit és külpolitikáját vizsgálja. Az egyes hatalmak részletes elemzése és értékelése a történelmi-politikai örökség; az abból kialakult tradicionálisan kódolt ismertetőjegyek; a kilencvenes években, a 2001. szeptember 11-e, az Irak kapcsán tanúsított bel- és külpolitikai magatartás, valamint a nemzetközi szervezetekhez és a többi hatalomhoz fűződő viszony, szempontok szerint történik.
Az első fejezet tézise, hogy az európai biztonságpolitika formálódásában a mindenkori hatalmi centrumok érdekérvényesítése – a történelem folyamán éppúgy, mint ma – meghatározó és önálló faktor. Ennek megfelelően az európai biztonság mai domináns szereplői: Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország. Ezen országok mindegyike ma is vezető világhatalom: Németország kivételével mind állandó alapító tagja az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának és atom hatalom, mindegyik részt vesz a világ legfejlettebb államait tömörítő G8, a NATO, az OSCE és más kisebb-nagyobb regionális biztonsági intézmény tevékenységében. Tekintélyes politikai, gazdasági és katonai potenciáljuknál fogva döntő befolyással bírnak regionálisan és a nemzetközi szervezetekre is, így direkt, vagy indirekt formában a nemzetközi folyamatok alakulásának teljes egészére. A tézist kifejtendő e fejezet először az európai hatalmi érdekérvényesítés kronológiai sarokpontjait, majd a fent említett öt impérium főbb hatalmi jellemzőit és külpolitikáját vizsgálja. Az egyes hatalmak részletes elemzése és értékelése a történelmi-politikai örökség; az abból kialakult tradicionálisan kódolt ismertetőjegyek; a kilencvenes években, a 2001. szeptember 11-e, az Irak kapcsán tanúsított bel- és külpolitikai magatartás, valamint a nemzetközi szervezetekhez és a többi hatalomhoz fűződő viszony, szempontok szerint történik.
II. FEJEZET
A GLOBÁLIS BIZTONSÁG ÁTALAKULÁSA ÉS AZ EURÓPAI BIZTONSÁG ÚJ IRÁNYAI
.
"Ezt a világot tulajdonképpen az ördög teremtette,
egy olyan pillanatban, amikor Isten nem figyelt oda."
Russel
.
A második fejezet célja, hogy a teljesség igénye nélkül, mégis a prioritásokra való törekvéssel rámutasson és tanulmányozza azokat a globális biztonsági kihívásokat és nemzetközi folyamatokat, amelyek meghatározzák, jellemzik, vagy befolyásolják az európai biztonság jelenét és jövőjét. E fejezet tézise, hogy mivel maguk a biztonsági kihívások, rizikófaktorok, illetve azok mutációi alapvetően befolyásolják a biztonság mindenkori értékét, e folyamatokat önálló pillérként kell kezelni az európai biztonság vizsgálatakor. Kifejtendő a veszélytényezők átalakulását, a két részfejezet ”az általánostól a szűkebb felé” elvet követve a biztonság ”globális” és ”európai” dimenzióinak vizsgálatát, valamint azok összehasonlítását végzi el.
A második fejezet célja, hogy a teljesség igénye nélkül, mégis a prioritásokra való törekvéssel rámutasson és tanulmányozza azokat a globális biztonsági kihívásokat és nemzetközi folyamatokat, amelyek meghatározzák, jellemzik, vagy befolyásolják az európai biztonság jelenét és jövőjét. E fejezet tézise, hogy mivel maguk a biztonsági kihívások, rizikófaktorok, illetve azok mutációi alapvetően befolyásolják a biztonság mindenkori értékét, e folyamatokat önálló pillérként kell kezelni az európai biztonság vizsgálatakor. Kifejtendő a veszélytényezők átalakulását, a két részfejezet ”az általánostól a szűkebb felé” elvet követve a biztonság ”globális” és ”európai” dimenzióinak vizsgálatát, valamint azok összehasonlítását végzi el.
III. FEJEZET
AZ EURÓPAI BIZTONSÁGPOLITIKA ÉS KATONAI KÉPESSÉGEK FEJLŐDÉSE
.
.
"Az a katonai szövetség, amelynek nem a háborúra
való felkészülés a célja, értelmetlen és hasztalan."
Hitler
.
Hitlertől idézni, végzetes lehet egy kutató számára. Az olvasó azt hiheti: a szerző szimpatizál a náci vezér személyével, vagy elveivel. A mottó-választás pontosan azért esett Hitler, Mein Kampf-jából származó idézetre, hogy kellő figyelmet keltsen akkor, amikor az európai katonai képeségek fejlesztéséről esik szó. A jövő katonai képességeinek erősítésekor, valamint az új frontok nyitásakor ugyanis nem feledkezhetünk meg a múlt tanításáról.
Hitlertől idézni, végzetes lehet egy kutató számára. Az olvasó azt hiheti: a szerző szimpatizál a náci vezér személyével, vagy elveivel. A mottó-választás pontosan azért esett Hitler, Mein Kampf-jából származó idézetre, hogy kellő figyelmet keltsen akkor, amikor az európai katonai képeségek fejlesztéséről esik szó. A jövő katonai képességeinek erősítésekor, valamint az új frontok nyitásakor ugyanis nem feledkezhetünk meg a múlt tanításáról.
A harmadik fejezet tézise, hogy napjainkban, amennyiben létrejön a katonai képesség, annak alkalmazására sor is kerül. A kérdés nem az, hogy "mikor?", hanem sokkal inkabb az, hogy "hol?" Amennyiben ugyanis az európai katonai képességek műveletbe vetése Európában, vagy a kapcsolódó régiókban történik, az minden bizonnyal (!) (ön)védelmi céllal történik. Tekintettel arra, hogy az európai katonai képességek kontinensen kívüli alkalmazása morális, jogi és társadalmi alapvetéseket renget meg, e műveletekbe csak rendkívül indokolt esetben és különös körültekintéssel előkészített tervekkel bocsátkozhat Európa.
E fejezet amellett érvel, hogy az európai integráció és az azt oltalmazni hivatott katonai képességek fejlődésének minőségi és mennyiségi mutatói nem csupán az európai biztonság átrendeződését vonják maguk után, hanem jelentősen befolyásolják az EU-USA, EU-NATO, EU-Oroszország kapcsolatokat, s egyben módosítják az Európai Unió fajsúlyát is a globális politikában. Bizonyítja továbbá, hogy a mind tömörebbé váló európai gazdasági, pénzügyi, kulturális központhoz társuló katonai erő, elemi hatással van az európai biztonságra, így Európa ars poetica-jara. Tekintettel arra, hogy az Európai Biztonság- és Védelempolitika, s az annak részét képező védelmi kvalitások az Európai Unióról szóló szerződés Közös Kül- és Biztonságpolitikájába integrálódnak be, a katonai erő elsősorban az Unió hangsúlyosabb globális külpolitikai és biztonságpolitikai szerepvállalását és további globális ambícióit hivatott biztosítani. A részfejezetek az CFSP és az ESDP kibontakozása, kronológiája, fejlődési szakaszai és kilátásai, valamint a keletkezett rezonanciák figyelemmel kísérése révén azt kívánják igazolni, hogy az európai védelmi képességek – kezdeti állapotuk ellenére – már ma is mind számottevőbb globális tekintélyt, befolyást és további expanziós távlatokat kölcsönöznek az Uniónak.
IV. FEJEZET
A TRANSZ-ATLANTIZMUS
.
"Figyelmen kívül hagyhatod a dialektikát,
tövényei alól azonban akkor sem mentesülsz."
Trockij
.
A negyedik fejezet a transz-atlanti kapcsolatok legjellemzőbb törvényszerűségeire és ellentmondásaira mutat rá, s amellett érvel, hogy az Atlanti-óceán két partja közötti kapcsolatok minősége nem csupán Európa és Amerika, hanem az egész világ biztonságára is domináns hatással van. E fejezet tézise, hogy az európai integrációból mindinkább kiteljesedő európai hatalmi erőkoncentráció egyfelől módosítja a korábbi status quot, másfelől eltérő értelmezést kap az Egyesült Államokban és Európában. Az EU kiteljesedését, a Közös Európai Biztonság- és Védelempolitika építkezését, valamint az Amerikai Egyesült Államok külpolitikáját ezért továbbra is számos tisztázatlan kérdés, nehezen kiszámítható fejlődési alternatívák, s mind több ellentmondás kíséri. A tézist kifejtendő e fejezet kimondja, hogy a transz-atlanti biztonság dialektikája magára az ESDP-progresszióra és az általa keltett örvényeire; az Egyesült Államok kül- és azon belül Európa-politikájára, valamint az ESDP és a NATO közötti disszonanciákra épül.
A negyedik fejezet a transz-atlanti kapcsolatok legjellemzőbb törvényszerűségeire és ellentmondásaira mutat rá, s amellett érvel, hogy az Atlanti-óceán két partja közötti kapcsolatok minősége nem csupán Európa és Amerika, hanem az egész világ biztonságára is domináns hatással van. E fejezet tézise, hogy az európai integrációból mindinkább kiteljesedő európai hatalmi erőkoncentráció egyfelől módosítja a korábbi status quot, másfelől eltérő értelmezést kap az Egyesült Államokban és Európában. Az EU kiteljesedését, a Közös Európai Biztonság- és Védelempolitika építkezését, valamint az Amerikai Egyesült Államok külpolitikáját ezért továbbra is számos tisztázatlan kérdés, nehezen kiszámítható fejlődési alternatívák, s mind több ellentmondás kíséri. A tézist kifejtendő e fejezet kimondja, hogy a transz-atlanti biztonság dialektikája magára az ESDP-progresszióra és az általa keltett örvényeire; az Egyesült Államok kül- és azon belül Európa-politikájára, valamint az ESDP és a NATO közötti disszonanciákra épül.
V. FEJEZET
"EUFUNKCIÓ": AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ SÚLYPONTJAI
.
"Viharban születik az új világ."
Meyer
.
Az ötödik fejezet az európai integráció súlypontjait és törvényszerűségeit veszi számba. E fejezet tézise, hogy az európai biztonság legmeghatározóbb folyamata az integráció, amelynek két központi integrációs szervezete az EU és a NATO. Az integráció jellemvonásainak vizsgálata során megállapítja, hogy Európa jelenlegi történelmi korszakát a Szovjetunió, a Varsói Szerződés, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának felbomlása és a német újraegyesítést követő demokratizálódási folyamat, valamint a mindezzel együtt meginduló dinamikus dezintegrációs, majd integrációs erők konszolidációja jellemzi. Míg a kilencvenes évek első felében a dezintegrációs törekvések messze intenzívebben és katartikusabban jelentkeztek, addig az évtized második felében a dezintegráció integrációba csapott át, s az mind Kelet-, mind Nyugat-Európában, valamint az Egyesült Államokban is sarkalatos kérdéssé nőtte ki magát. Azzal, hogy vizsgálja az Unió bővítésének hullámait, az integráció hatásmechanizmusát, tagjai és aspiránsai érdekeit, valamint az integrációban rejlő kényszerhelyzeteket, igazolja, hogy az integráció sokkal inkább egy folyamat, semmint végleges stádium. E progresszió két központi erőforrásból, egyfelől az EU és a NATO integrációs stratégiáiból, másfelől az aspiráns országok érdekeinek dialektikájából gerjesztődik, ahol összességében az eufunkció elemi fontossággal esik latba.
Az ötödik fejezet az európai integráció súlypontjait és törvényszerűségeit veszi számba. E fejezet tézise, hogy az európai biztonság legmeghatározóbb folyamata az integráció, amelynek két központi integrációs szervezete az EU és a NATO. Az integráció jellemvonásainak vizsgálata során megállapítja, hogy Európa jelenlegi történelmi korszakát a Szovjetunió, a Varsói Szerződés, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának felbomlása és a német újraegyesítést követő demokratizálódási folyamat, valamint a mindezzel együtt meginduló dinamikus dezintegrációs, majd integrációs erők konszolidációja jellemzi. Míg a kilencvenes évek első felében a dezintegrációs törekvések messze intenzívebben és katartikusabban jelentkeztek, addig az évtized második felében a dezintegráció integrációba csapott át, s az mind Kelet-, mind Nyugat-Európában, valamint az Egyesült Államokban is sarkalatos kérdéssé nőtte ki magát. Azzal, hogy vizsgálja az Unió bővítésének hullámait, az integráció hatásmechanizmusát, tagjai és aspiránsai érdekeit, valamint az integrációban rejlő kényszerhelyzeteket, igazolja, hogy az integráció sokkal inkább egy folyamat, semmint végleges stádium. E progresszió két központi erőforrásból, egyfelől az EU és a NATO integrációs stratégiáiból, másfelől az aspiráns országok érdekeinek dialektikájából gerjesztődik, ahol összességében az eufunkció elemi fontossággal esik latba.
Subscribe to:
Posts (Atom)
