V. FEJEZET

"EUFUNKCIÓ": AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ SÚLYPONTJAI
.
"Viharban születik az új világ."
Meyer
.
Az ötödik fejezet az európai integráció súlypontjait és törvényszerűségeit veszi számba. E fejezet tézise, hogy az európai biztonság legmeghatározóbb folyamata az integráció, amelynek két központi integrációs szervezete az EU és a NATO. Az integráció jellemvonásainak vizsgálata során megállapítja, hogy Európa jelenlegi történelmi korszakát a Szovjetunió, a Varsói Szerződés, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának felbomlása és a német újraegyesítést követő demokratizálódási folyamat, valamint a mindezzel együtt meginduló dinamikus dezintegrációs, majd integrációs erők konszolidációja jellemzi. Míg a kilencvenes évek első felében a dezintegrációs törekvések messze intenzívebben és katartikusabban jelentkeztek, addig az évtized második felében a dezintegráció integrációba csapott át, s az mind Kelet-, mind Nyugat-Európában, valamint az Egyesült Államokban is sarkalatos kérdéssé nőtte ki magát. Azzal, hogy vizsgálja az Unió bővítésének hullámait, az integráció hatásmechanizmusát, tagjai és aspiránsai érdekeit, valamint az integrációban rejlő kényszerhelyzeteket, igazolja, hogy az integráció sokkal inkább egy folyamat, semmint végleges stádium. E progresszió két központi erőforrásból, egyfelől az EU és a NATO integrációs stratégiáiból, másfelől az aspiráns országok érdekeinek dialektikájából gerjesztődik, ahol összességében az eufunkció elemi fontossággal esik latba.